Az ősember a véletlenül tűzbe pottyant hússal kezdte .
Ennek a véletlennek köszönhetjük hogy az emberben elindult a kísérletezési kedv, hiszen a hús puhább és ízletesebb volt tűzben sütve mint nyersen.
A segédeszközök, a nem csak egyszer használható eszközökig azonban még sok idő telt el.
A Közel-Kelet, Közép-Amerika és Dél-Ázsia termékeny vidékein a nomádok vadásztak, gyűjtögettek, földet műveltek, gyapjút, tejet, húst adó állatokat tenyésztettek, cserépedényeket készítettek , már kenyeret is sütöttek, minden bizonnyal az első kemence őse volt az a lapos forró kő amin sült kovásztalan lepényféle.
A kenyérkelesztés titkára az egyiptomiak jöttek rá, sörkészítés közben, ők tartósításra már sót is használtak. A fáraók asztalára már édességek is kerültek.
A görögök már bort és olivaolajat készítettek, a konyhai munkálatokat nagyrészt a házon kívül végezték.
A rómaiak konyhája már kifinomultabb ízlést mutat, konyhájuk sokféle háztartási eszközzel, és nyersanyaggal volt fölszerelve, roston és nyárson sütöttek, 3 lábú állványba állított főzőedénybe főztek, pároltak,, mozsárt is használtak, legfontosabb tárolóedény az amfóra volt, és nagyra értékelték a keleti fűszereket.
A középkor aztán véget vetett e kifinomult kultúrának, az elemi szükségletek kielégítése kötötte le az emberek minden erejét. A házakban egyetlen központi hely a tűzhely volt, vidéken nyitott tetejű házaknál a füst szabadon távozott, de egyre többen a városba vándoroltak, piacok, vágóhidak,pékségek jelentek meg.
Amikor fa helyett követ kezdtek el használni építőanyagként a házak belső szerkezete is átalakult, a kemencét , tűzhelyet a falba süllyesztették, és a konyhát a központi terem mellett helyezték el , vagy külön épületben a gyakori tűzvész miatt. A konyha mellé a kamra került, sózott halak, szárított füvek, hatalmas sonkák lógtak a gerendákról, sört főztek, gabonát tároltak, és számos fűszernövényt használtak.. Az ételeket külön teremben kecskelábú asztalokon tálalták, többnyire kézzel ettek.
A kereskedelem kiterjedésével az élet kényelmesebbé vált, a tehetősebbek az erődítmények mellet kastélyokat, udvarházakat építettek, a házi gazdaságokban, gyertyát öntöttek, vajat, sajtot, tejszínt készítettek, orvosságokat kevertek , teáztak., szabályozták a nyílt tűz hevét, megkönnyítették a főzést.
Bővült az ételválaszték , vasedényeket használtak, megjelent az első konyhaszekrény is.
A tizennyolcadik században tért hódított a szén és újfajta tűzhelyt igényelt, tűzrostélyt
használtak, vaslemezekkel bélelt sütőt alakítottak ki benne., kőmosogatókat állítottak vezetékesen folyt bele a hideg víz. A hegyoldalba, földbe vágott pincébe a befagyott folyó jegét tették.
A pecsenyét ugyan nyárson sütötték de már nyársforgató készüléket is használtak .
Ebben az időben az ebédlő mindinkább elkülönült, az ünnepi lakomák színterévé vált.
A franciáknak meghatározó szerepe volt a konyhaművészet terén , nekik köszönhető hogy a főzés több mint egyszerű házi foglalatosság, a feltálalt étel pedig nemcsak a gyomor megtöltésére szolgál. A vendéglátók kifinomultságára és előkelőségére utalt milyen konyhával rendelkezett a ház úrnője.
Az ipari forradalom felgyorsította a konyhatechnika fejlődését, megjelent a zárt , vasból készült tűzhely, csukott ajtajai szabályozták a hőt, gazdaságosabbá vált a főzés.
Vidéken a konyhák többnyire barátságos hely volt, elárasztotta a természetes fény, kiválóan szellőzött, egy sor kiszolgáló helyiség tartozott hozzá, majd minden tevékenységet külön szobában végeztek, külön mosogattak, előkészítettek . Északi fekvésű tejeskamrák ,éléskamrák voltak.
Csempézett, kőpadlós konyhák a korabeli festményeken is láthatók, és az is hogy a városi középosztály konyhája már nem volt ilyen hívogató.
Megjelent az első szakácskönyv is 1875 -ben ami pl leírja hogy a legtöbb konyhát az alagsorban rendezték be , minél messzebb a lakószobáktól.
A tizenkilencedik század a háztartásokat is megváltoztatta , a háziasszonyoknak már esetleg a munkájuk mellett a háztartást is el kellett látniuk, ez arra késztette őket hogy a konyhájukat is célszerűen, időt spórolva alakítsák ki. Tisztában voltak a konyhai munkamenettel és személyes birodalommá alakították ki , már nem különültek el annyira lakószobáktól , az ebédlőtől....a konyha lett az otthon szíve..:-)
2 megjegyzés:
Anita,nagyon érdekes és hasznos dolgokat tudtam meg "A konyha történetéről,illetve a gasztronómia fejlődéséről.Várom további bejegyzéseidet,remélem lesz folytatása.
Anita,nagyon tetszik a konyha történetéről írt cikked.Remélem lesz folytatása.Sokat lehet tanulni belőle.
Megjegyzés küldése